napjainkban a hagyományos felnőttoktatás átalakulásban van. A munkaerőpiacon keresett szakképesítések oktatására az iskolarendszer késve, vagy egyáltalán nem tud reagálni. Ezért a felnőttképzés komoly piaci versenyt jelent a képzők számára.

A kihívás adott: egyre korszerűbb, egymásra építhető ismereteket nyújtani, olyan körülmények között, hogy a mai munkaerő és munkáltató egyre elfoglaltabb, ás egyre nehezebben képes a kötöttségeket elviselni . Ezért legelőször és legrugalmasabban a felsőoktatás reagált a kihívásokra, sorra hirdetve meg távoktatásos kurzusait, posztgraduális képzéseit. Az államilag elismert képzésekben azonban itt is megtorpanás van, hiszen növekedett a képzési idő, még a második diploma megszerzésénél is, és 2003 –tól egységesedik a felvételi rendszer.

Ugyanakkor az egyetemek és főiskolák hagynak szabad „területeket„ például a nyelvoktatás terén, ami a diploma megszerzéséhez szükséges.

A középfokú oktatásban az általános képzésre fordított idő szintén megnövekedett, sok szakma csak érettségi, vagy 10. osztály elvégzése után kezdhető meg.

Az érettségi megszerzése is hosszabb időt jelent a felnőttek számára.

A szakképzésben az OKJ jegyzék megjelenése előírta az egyes szakmák „belépési szintjét„ és nappali tagozaton igen kötött óraszámot . A felnőttképzésben ez a legnagyobb „piac” itt is van a legtöbb résztvevő.

Sokáig tagadták maguk az iskolák, hogy az oktatás is piaci mechanizmusok szerint működik, azonban a csökkenő tanuló létszám, és a képzők számának növekedése rádöbbentette őket is, az oktatás is szolgáltatás, ahol a „ vevők „ a szülők és tanulók igényeinek kell megfelelni, a törvényes lehetőségek között.

Az iskolák rugalmatlanabb reagálása, és a képzésre fordított hosszabb idő, valamint a nagyfokú formalitás, sok esetben az elavult épületek tág teret biztosítanak a piacon a képző szervezetek számára.

A képző szervezetek akkreditációs folyamaton esnek át, így kiszűrhetők azok akik csak pénzszerzés céljából és, szakértelem nélkül szervezik a tanfolyamokat.

A megmaradó tetemes számú szervezetnek azonban meg kell küzdenie az iskolákkal, akik szintén nem akarnak kiszorulni a piacról, a munkaügyi központok regionális átképző központjaival, akik a leginkább képzésbe vonható munkanélküliek oktatását vállalják, a magyar piacot lassan feltérképező és ezen megjelenő külföldi szervezetekkel.

A marketing az „eladás művészete„ ami az oktatás szervező egyik legnehezebb, és legfontosabb feladata. Ezért választottam szakdolgozatom témájává.

Maga a felnőttoktatás az átalakulás idejét éli. Amióta 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány dolgozók iskoláit létrehozta –, több fontos funkcionális, tartalmi és szervezeti módosulást élt meg, követve a közoktatás változásait. Az ezredfordulót megelőző évtizedben lényeges átalakuláson ment és folyamatosan megy keresztül. Ennek tanulságai és tendenciái, valamint az átalakulás egyetemes irányának kimunkálása nem nélkülözhetik a rendszer általános művelő, képző tartalmának újbóli definiálását, különös tekintettel funkcióira, tanulóira és a közoktatás standard ágazatához, a „rendeskorúak” iskolái művelődési, képzési tartalmaihoz való viszonyára.

A dolgozók iskoláinak hagyományait folytatva a közoktatás keretei között működő felnőttoktatásnak továbbra is biztosítania kell annak lehetőségét, hogy azok a fiatalok, illetve fiatal és idősebb felnőttek, akik rendes iskolai tanulmányaikat – végzettséget nem szerezve – megszakították, vagy bár teljes jogú végzettséggel, de a társadalom és önmaguk újabb igényeihez képest alacsonyabb iskolai fokozaton fejezték be, tanulmányaikat a közoktatás rendszerében folytathassák, és a közoktatásban megszerezhető végzettségek bármelyikét az iskolai felnőttoktatás intézményeiben megszerezzék. Az újjáéledő analfabetizmus ellensúlyozására a közoktatás rendszerében, a felnőttoktatás keretei között is iskolai feltételeket kell teremteni. Ily módon az iskolai felnőttoktatás a közoktatásban (az Európában honos megjelölést használva) mint a „második esély” iskoláinak rendszere kap helyet.

Az 1990-es évektől az alapfokú felnőttoktatásban tanulók száma jelentősen csökken. Ennek az egyik oka az, hogy az általános iskolák, ha csak tehetik, igyekeznek még a túlkoros tanulókat is az iskolában tartani. A másik ok problematikusabb: valószínűsíthető, hogy az általános iskolából kimaradók semmilyen iskolába nem iratkoznak be.

A középfokú oktatásban a csökkenő tendencia ellenére is tömegek vesznek részt. Minden jel arra mutat, hogy a középfokú oktatás létszámai a következő években szinten maradnak, esetleg növekednek.

A magyar közoktatás felnőttoktatási ágazatában még mindig legalább 80-100 ezren tanulnak.

Az iskolai rendszerű képzés azonban nehézkes, szabályait a fiatalokra dolgozták ki, így nem minden felnőtt tud zavartalanul beilleszkedni ebbe a merev keretrendszerbe.

A társadalmi átalakulás magával hozta a folyamatos önképzés a „ life long learning „ azaz az élethosszig tanulás igényét is. A munkáltatók sok estben részképzéseket, egyes modulok elsajátítását várják el a dolgozóktól, ennek az igénynek az iskolai rendszerű felnőttoktatás egyáltalán nem tud megfelelni.

Ezért az oktatás is piaci szintér, ahol a szolgáltatók különféle „ árúkat „ képzéseket kell hogy „ eladjanak „ a vevőknek, jelen pillanatban a tanulni vágyó felnőtteknek. Sok esetben az elfoglaltsághoz legjobban illő távoktatási formákban, illetve a hagyományostól eltérő metodikák alkalmazásával.

1. Az emberi erőforrások felértékelődése

A humán erőforrásoknak a modernizációban betöltött szerepét azok a nemzetközi folyamatok határozzák meg, melyek már az elmúlt évtizedekben is jelentősen felértékelték a humán tőke szerepét a gazdasági növekedésben, s e felértékelődés az ezredforduló után minőségileg új formát ölt: a gazdasági fejlődés szempontjából a döntő termelési tényező nem a terület, az energia, a fizikai tőke vagy a termőföld (a fejlett országokban már jelenleg is így van), hanem a népesség mint munkaerő minőségi javulása lesz. E tényezőt a következő paraméterek együttese határozza meg: születési, halandósági, egészségügyi viszonyok, képzettség és iskolázottság, kereseti és foglalkoztatási viszonyok, a családok helyzete, valamint a családok, illetve a háztartások gazdálkodását motiváló tényezők. A fizikai tőkével szemben tért nyerő humán tőke sajátossága, hogy azt hosszú távú beruházások határozzák meg. Ez hazánk számára azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az ezredfordulóra, illetve az ezredforduló utáni évtizedben a népesség minősége megfeleljen a modernizációs követelményeknek, már a '90-es években fel kell készülni.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jelentősen felértékeli az emberi tőke szerepét a modernizációban. A népesség mint munkaerő minőségének javítása ezért nem csupán az európai integrációban való részvétel nyújtotta gazdasági lehetőség, hanem integrációs kötelezettség, melynek betartását az európai egységesülési folyamatokat szervező európai szintű intézmények ellenőrzik.

2. A demográfiai folyamatok

A népesség mint munkaerő minőségének javításához az alapot a korszerű demográfiai folyamatok teremtették meg, elsőként a csecsemőkori halandóság csökkenése, később a középkorúak és az idősebbek halandóságának jelentős mérséklődése által. A fejlett országokban e demográfiai forradalom lényege, hogy jelentősen meghosszabbodott az emberi élet, amely mérsékelte a népesség újratermeléséhez szükséges születések számát. A kisebb gyermekszámmal szemben azonban az ifjúkor meghosszabbodott, a népesség modern kori képzettségének elengedhetetlen feltételévé vált a felsőfokú végzettség, illetve a különféle speciális kiegészítő szaktanfolyami részvétel, ami a munkába állást a huszonéves életkorra tolta el. Az emberek később vállalnak munkát, de később is kerülnek ki a munka világából.

A fejlett országokkal szemben hazánk demográfiai mutatói rosszak. Közismert a születések számának csökkenése, a születéskor, majd a 40 éves kor táján várható élettartam drámai lerövidülése, különösen a férfiak körében. A fiatalok számarányához viszonyítva még mindig alacsony a felsőfokú képzésben vagy egyéb magas szintű speciális képzésben részt vevők száma. Mindennek következménye az, hogy a magyar népesség jelentős rétegeinek minősége ma még elégtelen a jelenlegi technikai, technológiai követelmények szempontjából is.

A magyarországi népességfejlődéssel szemben ezért a modernizáció jelentős követelményeket támaszt. Elsődleges fontosságú a hatvanas évek végétől romló halandóság és ezzel összefüggésben a népesség egészségi állapotának javítása. Az egészségi állapot javítása és a leélhető életidő meghosszabbodása elengedhetetlen feltétele a népesség képzettségi és oktatási modernizációjának. A rossz egészségi állapot, a helytelen életmód miatt bekövetkező korai elhalálozás - különösen az alacsony iskolai végzettségűek és a fejletlenebb régiókban élők kirívóan korai elhalálozása - a hosszabb képzési idővel együtt járó nagyobb tőkebefektetések megtérülését ugyanis kétségessé teszi. A hosszabb képzési idő feltételezi továbbá azt is, hogy a háztartások e hosszabb képzési időt vállalni tudják, azaz nem szorulnak rá a gyermekek korai munkavállalásával megszerezhető pótlólagos jövedelmekre.

3. Információs forradalom: növekvő igény a minőségi munkaerőre

A humán beruházásokkal is összefüggő demográfiai forradalom mellett a világban információs és telekommunikációs forradalom megy végbe, ami ugyancsak megköveteli a népesség életminőségének, tudásszintjének javulását.

A világ munkamegosztásában végbemenő strukturális változások azt mutatják, hogy a jól képzett, magas munkakultúrájú emberi tőke nemcsak a szűkös erőforrásokkal rendelkező országok, hanem a gazdagok esetében is elsődleges tényezője a nemzetközi versenynek. Az információs technika és a távközlés gyors térhódításával ugyanis a jól képzett, de viszonylag olcsó munkaerő „távfoglalkoztatására" nyílik lehetőség. A vállalkozás telephelye és a vállalkozás által foglalkoztatottak lakóhelye akár kontinensnyi távolban lehet. Magyarország az emberi tőke által nyújtandó szolgáltatások területén éppen e távfoglalkoztatás keretében vonzhat magához jelentős szolgáltató tevékenységeket, ha ez az emberi tőke elsőrendű minőségű munkát nyújt, mely minőség mellett a viszonylagos olcsóság jelenti a versenyelőnyt. E szolgáltatások összehasonlíthatatlan előnye az is, hogy e tevékenység nem függ a hazánkban fellelhető természeti erőforrásoktól, de még a hagyományos fizikai beruházásoktól sem (annál inkább a humán beruházásoktól), viszont jelentős mértékben függ a népesség minőségétől.

A népesség tudásának emelésére irányuló stratégiai program javítja a munkaerő minőségét és ezzel együtt a munkaképes korú lakosság munkavégzési készségeit és aktivitásának motivációit is. Mivel azonban a munka piaca is nemzetközi piac, a jobban felkészült hazai munkavállaló a nála is fejlettebb országok munkavállalóival áll versenyben. Ezért a minőségi paraméterek romlásáért, illetve nem megfelelő javulásáért a munkaerő alacsony ára sem kárpótol, ugyanis az alacsony minőségű munkavállalói képességek iránt egyre inkább csökken a kereslet.

Mindezek alapján a modernizáció elsődleges célja az emberi erőforrások tekintetében a népesség minőségének javítása, a gazdasági fejlődésben elsődleges szerepet betöltő emberi erőforrások alkalmassá tétele az információs társadalmakhoz való felzárkózásra. Ez a munkaerő szempontjából azt jelenti, hogy mind az alapképzettség és a munkakultúra, mind a szakképzettségi struktúra területén mielőbb el kell érnünk a munkaerőpiac nemzetközi paramétereit.

• a lakossági jövedelmek szerkezetének, ehhez a jövedelmek terjedelmét és mértékét kell úgy átalakítani, hogy a munkajövedelmek aránya növekedhessen

• A sürgős teendők között van a társadalmi marginalizálódás fékezése, illetve leküzdése, a marginalizálódás bármely formájáról is legyen szó: tartós munkanélküliség, a leszakadó szegények, ezen belül a leszakadó cigányság, a hajléktalanok; az egészségükben tartósan károsultak integrációjának elősegítése. A marginalizálódás elleni fellépésre több európai és más nemzetközi intézmény is felszólítja a tagállamokat, nem csupán a negatív szociális következmények, hanem az emberi erőforrásokban okozott veszteségek kivédése érdekében is.

4. A stratégiai program

• A modernizáció társadalompolitikai stratégiai célja a középrétegek megerősítése, lesüllyedésük megállítása, mert ők jelentik a piacgazdaságnak és a demokratikus politikai viszonyoknak a társadalmi bázisát. E stratégiai célkitűzés mellett számolni kell azzal is, hogy kritikus gazdasági helyzetben a társadalomra jelentős terhek hárulhatnak, méghozzá úgy, hogy a szociálpolitika csak a leginkább rászorultak esetében képes csökkenteni az életviszonyokban bekövetkező jelentős romlást a rászorultsági elv fokozott érvényesítésével. Ebben az esetben jelentősen megnő a szerepe mindazoknak a társadalompolitikai eszközöknek (foglalkoztatáspolitika, oktatás, képzés, átképzés, a munkahelyteremtés vagy a területi egyenlőtlenségek csökkentése), amelyek segítik az egyének és a közösségek kiútkeresését.

• Az egészségügyi rendszer modernizációjával kapcsolatos legfontosabb ágazati célkitűzések:

• javuljon a betegségmegelőzés lehetősége,

• váljon lehetővé a betegség minél korábbi felismerése,

• alakuljanak ki a hatásos és hatékony, de elfogadható költségekkel járó diagnózis, kezelés, ápolás és rehabilitáció feltételei.

• A modernizáció hosszú távú társadalompolitikai programjában megfogalmazott törekvés bérrendszerünk piacgazdasági követelményekhez való hozzáigazítása (a bér és járulékai fedezzék a humán tőkébe való hosszú távú befektetéseket és egyben a folyó költségeket). A modernizációnak a gazdaságban és a humán szférában van egy közös, látszólag paradoxonnak tűnő döntő eleme. Ez gazdasági oldalról úgy hangzik, hogy csökkenteni kell az élőmunka-terhelést, a magyar gazdaság felértékelődése (exportképesség) és az állami adó- és járulékbevételek növelése érdekében (szürkegazdaság mérséklődése, adó- és járulékelkerülés). A humán erőforrások szempontjából pedig az élőmunkaköltség csökkentése hozzájárulhat a munkaadók foglalkoztatásbővítő ösztönzöttsége növeléséhez. A foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliség szűkülése pedig a szociális biztonság első számú eleme. Ez teszi lehetővé ugyanis, hogy a rendszerek racionalizálásával együtt a szociálpolitikára arányaiban kevesebb pénzre legyen szükség.

• A munkanélküliséggel - még optimista gazdasági kilátások esetén is - tartósan együtt kell élnünk. A munkanélküliség kezelése hosszú távú, mindig a munkanélküliség jellegéhez igazodó folyamat, melyben több szereplő (kormányzat, munkaerő-piaci intézmények, önkormányzatok, nonprofit szervezetek) együttműködésére van szükség. Kormányzati szinten a munkaügyi, szociálpolitikai, település- és térségfejlesztési, valamint oktatási összefüggések együttes kezelésével indokolt a munkanélküliség kérdését megközelíteni, míg a foglalkoztatáspolitika a gazdaság- és regionális politika szerves részét képezi.

• Rövid távon a foglalkoztatottság csökkenésének megállítása, a foglalkoztatott/nem foglalkoztatott arány további romlásának magakadályozása alapvető fontosságú, mert a nem foglalkoztatottak eltartásának költségei akadályt jelentenek a gazdaság természetes munkahelyteremtő képességének a kibontakozása előtt. Enélkül működőképtelenné válnak a járulékbefizetésen alapuló biztosítási rendszerek és a foglalkoztatottak által létrehozott nemzeti jövedelemből fenntartott jóléti ellátások is, valamint az oktatás, az infrastruktúra fejlesztési törekvései is, amelyekhez ugyancsak a legális munkavégzésből származó adóbevételek nyújtanak fedezetet.

A foglalkoztatottsági viszonyok javítása szorosan összefügg a középrétegek helyzetének stabilizálásával, a gazdaságilag hatékonyan végezhető és a nem piacgazdaságban végzett munkának (gyermeknevelés, idősgondozás, civiltevékenységek) mint értéknek a megőrzésével és a középrétegek szolid anyagi viszonyai között is megvalósítható oktatási és képzési rendszer modernizálásával. Ez egyben a fiatalkori munkanélküliség csökkentésének is alapvető eszköze is.

• Keresleti oldalon a foglalkoztatottság szinten tartására a meglévő munkahelyek megőrzése, a ledolgozott munkavolumennek munkaidő-csökkentéssel történő újraelosztása, új munkahelyek teremtése és az aktív területfejlesztési politika nyújt lehetőséget. E szempont érvényesítése különösen fontos a privatizációban. A privatizálás során érvényt kell szerezni a munkahelyek megőrzését hangsúlyozó előírásoknak. A munkaerő-kínálat racionális mérséklését biztosítja a fiatalok munkába lépésének késleltetése az iskolai oktatás és szakképzés kiterjesztése révén, valamint a munkaerőpiacról kilépők számának növelése révén.

• A foglalkoztatáspolitika csak a munkavállalásra kész munkavállalókra koncentrálja erőfeszítéseit, s az ellátásra szorulót mindig az a rendszer fogadja be, amely a legnagyobb társadalmi előnnyel és hatékonysággal képes az adott személyről gondoskodni.

• A modernizáció nem hajtható végre az arra felkészülő ifjúság nélkül. Ehhez szükség van - az Európa Tanács elvárásainak is megfelelően - az ifjúsági életszakasz átértékelésére. Ez a modern kori demográfiai viszonyokhoz igazodóan, az ifjúkort önálló - a gyermekkort a felnőttkortól elválasztó - életszakaszként kezeli. Ezen önálló életszakasz kialakulása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a munkaerővel szemben támasztott, meghosszabbodott képzési időt az ifjúság kitölthesse családfenntartási és családalapítási kötelezettségek nélkül. Az ifjúkor sajátos finanszírozási technikákat, a továbbtanulás költségeinek meghitelezését szolgáló és az esélyegyenlőtlenségeket csökkentő pénzügyi konstrukciók kidolgozását igényli. A családot alapító fiatalok lakáshoz jutásának feltétele a lakásgazdálkodás rugalmasságának megteremtése.

• Az integrációs stratégia modern családpolitikát is megkövetel a társult tagoktól. A XXI. század elejének Európájában továbbra is a család lesz a társadalom alapvető egysége, annak ellenére, hogy a család intézményében jelentős strukturális változások történnek. A családpolitikának védeni és támogatnia kell a családokat, annak valamennyi típusát, a családok által ellátandó feladatok teljesítésében a családi életciklus sajátos igényeihez igazodva. A családpolitika intézményei segítik a családi élet és a munkavállalás összehangolását, a gyermekvállalást, a gyermekek képzését, a család jólétét és a család valamennyi tagjának - beleértve a gyermekeket is - autonómiáját és jogainak érvényesítését.

A hosszú távú demográfiai folyamatok és a családi életviszonyok javítása szempontjából fontos kitörési pont a modernizáció irányában a gyermek vállalásának mint alapértéknek az elfogadása és a gyermek vállalásának támogatása.

• Az időskor kitolódása megváltoztatja a családi és a munkaerő-piaci viszonyokat. Az élettartam meghosszabbodása a modernizációs feltételek között nem gond, hanem kiaknázandó erőforrás. Ez figyelembe veendő a családpolitikában és az időskorúak átképzési programjaiban is.

• A stratégiai programban a szociálpolitika túllép az egyénnek, mint fogyasztónak a szükségletein, eljut a termelő emberhez és ezáltal kedvezően befolyásolja a termelést is nemcsak az elosztást. Egységben kezeli a megelőző és a segítő szolgáltatásokat. Sokszereplős vegyes (állam, pénzügyi szféra, munkáltatók és munkavállalók részvételével) rendszert alkot, amely biztosítja az érdekeltek részvételét, a társadalmi ellenőrzést és az öntevékenységet.

5. A humán erőforrások modernizációjának finanszírozása

• A finanszírozás elsődleges eszköze az aktív korban elért keresetek, az inaktív kor és az egészség biztosítási alapú finanszírozása és a közteherviselés. Ez azt jelenti, hogy az emberi erőforrások finanszírozásába a mainál fokozottabban bevonandó az emberi erőforrás versenyelőnyeit elsősorban élvező vállalkozói és hitelszféra, valamint a biztosítási szféra.

6. Az összehangolt humánerőforrás-politika intézményi követelményei

• A kormányzati rendszerben szükség van a humán szféra koordinált kezelésére, továbbá a humán erőforrások gazdasági erőforrásként való elismerésére, az ország gazdaságában fontos szerepet játszó humán tőkeállomány számbavételére és az azzal való racionális gazdálkodásra. A humán tőke mint erőforrás egységes rendszert képez, mely rendszerben a demográfiai folyamatok (benne a migráció), az oktatás és képzés, a foglalkoztatás (illetve annak hiánya), a foglalkoztatottság, a szociálpolitika, a nyugdíjrendszer és az egészségügy egymással szoros kapcsolatban vannak, méghozzá nemcsak a makrogazdaságban, hanem a mikrogazdaságban is. Ezt az összefüggést közvetítik a vállalkozások számára a bér és annak közterhei, a magánháztartások számára pedig a családi megélhetés kereseti és egyéb jövedelmi elemei. A humán tőkéből való erőforrás-kivonásra, illetve erőforrás-befektetésre a hosszú távú folyamatok a jellemzőek, a kivonás tehát nehezen pótolható, a befektetés csak lassan, de annál biztonságosabban térül meg.

• Az emberi erőforrások modernizációjában számottevő részt vállalhatnak az alulról szerveződő autonóm civilszervezetek, a karitatív szervektől az érdekképviseleti szerveken keresztül az öntevékeny egyesületekig egyaránt.

• A szociális kirekesztettség megelőzése és kezelése sokszektorú, multidiszciplináris megközelítést igényel. A komplex szolgáltatást nyújtó jóléti modell olyan intézményrendszerre épül, amely nem személyre, hanem családra, illetve háztartásra orientálódik.

• Az új jóléti rendszer alapja az úgynevezett társulásos jóléti modell. Ennek lényege a feladatok és a források megosztása, e megosztás folyamatos kontrollálása és a szereplők közötti állandó együttműködés. E modell szélesebb körűvé teszi a felelősséget a polgárok szociális biztonságáért. Az új jóléti rendszer kialakítása szükségessé teszi a szociális érdekképviseletek kiépítését országos és helyi szinten egyaránt. A társulásos modell erre jellegéből adódóan jó alapot nyújt, hiszen jelentős lakossági részvételre épít.

A jobb híján, noha pontatlanul esti-levelezőnek nevezett képzési formát évtizedekkel ezelőtt kialakult szabályozási és intézményi keretek, s az időközben megváltozott szükségletek együttélése jellemzi. A nappali tagozatú iskolák kapacitásainak elégtelenségét évtizedeken keresztül - főként a demográfiai csúcsok idején - ez a második csatorna ellensúlyozta, s évente több tízezres tanulótömeget fogadott be. A képzést "csökkentett" követelményeiből adódó színvonala miatt sohasem övezte presztízs, ennek ellenére fontos korrekciós funkciót töltött be, mint ún. második esélyt adó intézmény, amely lényegében a nappali rendszerű képzés másolata volt.

Az alsó szintű képzésben, a korábban dolgozók általános iskolájának nevezett intézményekben - amelynek mindmáig nincs jobb elnevezése - az elmúlt évtized során másfél ezerről alig több mint nyolcvanra csökkent azoknak az intézményeknek a száma, amelyek ezt a képzést szervezik. Ebben a leépülési folyamatban szerepe volt az általános iskolát sikeresen befejezők növekvő arányának is, de még inkább az iskolafenntartók gazdaságossági megfontolásainak. Mindezek következtében ma ugyan számszerűen kevesebb gyerek hagyja el az iskolát befejezett általános iskolai végzettség nélkül, számukra azonban a korábbiaknál nehezebben elérhetővé vált ez a korrekciós, felzárkóztató képzési forma.

A középfokú felnőttképzés jelentős és dinamikus fejlődést mutat, s ma részben az ifjúsági munkanélküliség előli menekülés egyik útvonalává vált. Nem elhanyagolható szerepe volt és van a hagyományos, három éves szakmunkásképzés zsákutcás jellegének oldásában. Emellett a második szakma, vagy az érettségi megszerzésének biztosítása révén a munkaerőpiaci esélyeiket előrefele meneküléssel növelők életstratégiájában is szerephez jut.

Az átrendeződésnek ez a területe a leginkább új, és itt láthatók a legjobban a mérföldkövek (amennyiben a munkaerőpiaci szervezetrendszer kiépülésének egyes lépéseit és a foglalkoztatási törvénykezés, a pályakezdőket érintő rendelkezések gyors változásait annak tekintjük). A munkaügyi kormányzat a '90-es évek középső harmadában - az iskolarendszerű szakképzés új modelljének kialakításához hasonlóan - külföldi források bevonásával, rövid idő alatt jelentős új felnőttképzési kapacitásokat hozott létre. Ez az új intézménytípus keresi a helyét környezetében, mindenekelőtt az iskolarendszerű szakképzési struktúrához való kapcsolódás módját.

A képző központok adott térségekben egyre inkább komplex szolgáltatást nyújtó intézménnyé válnak, a munkanélküliek képzése mellett fokozatosan nő a gazdasági szervezetek és a lakosság részére szervezett programok aránya. Kettős arculatú szervezetekről van szó, amelyeknek a központi támogatások felhasználása mellett piaci szereplőként is definiálniuk kell magukat, s szakképző iskolákkal és képzési vállalkozásokkal versengve kell kialakítaniuk profiljukat. A központok idehaza újnak számító képzési módszerek befogadóivá és adaptálóivá váltak (sok egyéb mellett megjelent a meglévő kompetenciákra építő, egyénre szabott tanácsadás is). Ugyanakkor ez az intézményrendszer ugyancsak magán viseli a fejlesztéspolitika egyik jellemzőjét: a külföldi források bevonásának egyik következménye a külföldi modellek átvétele, amelyeknek a hazai környezetbe történő beillesztése nem minden esetben tekinthető megoldottnak.

A munkanélküliek csoportján belül kitüntetett figyelmet kaptak a pályakezdők, illetve a fiatalabb korosztályok. Tömeges munkanélküliségük komoly figyelmeztető jel volt az iskolarendszerű szakmai képzésnek a munkaerőpiac igényeihez való közelítésére, a régi szakmastruktúra lebontására. A fiatalok - közülük is esősorban a képzettebb (érettségizett) csoportok - számarányuknál jóval nagyobb mértékben váltak az átképzési programok résztvevőivé. Ez közvetve azt jelezte, hogy az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen csoportok esetében ez a képzési forma sem képes pótolni a meglévő hiányosságokat, s ezért az eredményesség érdekében a könnyebben és hatékonyabban képezhető csoportoknak adott lehetőséget.

• állami forrásból / a munkaadók által befizetett adók és járulékok egy része, szakképzési alapból, /
• esetleg bizonyos százalék önerő

Mivel a gyors gazdasági átalakulás keltette képzési igényeket az iskolarendszerű képzési kapacitások nem voltak képesek kielégíteni, s az állam oktatási monopóliumának leépülése a szakmai képzésben is világosan megfogalmazódott, tág tér nyílt a vállalkozási tevékenység előtt. Mindamellett, hogy a divatszakmákban vagy az egyes részképességek fejlesztésében egy rugalmasabb piaci szervezet az iskoláknál gyorsabban kínál választ a keresletre, léteznek olyan képzettségek is, amelyek eleve csak az iskolán kívüli képzési szektorban szerezhetők meg.

(1) A minisztériumok egykori önálló továbbképző- és vezetőképző intézeteiből alakult oktatási vállalkozások. Egy részük országos hálózattal rendelkezik, s mivel megörökölték a korábbi infrastruktúrát, a jelentős tapasztalatokkal rendelkező személyzetet, és az üzleti megrendelések formájában kamatoztatható kapcsolatokat - az újonnan alakult cégekkel szemben előnyt élveznek az infrastruktúra-igényes képzések területén.

(2) A korábbi állami nagyvállalatok saját oktatási központjaiból szerveződött képzési cégek, amelyek fennmaradásuk érdekében vállalkozni kényszerültek. A saját hálózat hiánya ellenére előnyt jelent számukra, hogy korábbi anyavállalatuk többnyire az általuk kínált képzési programot vásárolja meg.

(3) A felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek munkatársai által létrehozott, többnyire kis méretű képzési vagy képzésszervezési vállalkozások. Ezek a néhány fős cégek zömében más szakmai tevékenységgel kombinálják a képzést. Jellemző, hogy a viszonylag magasan kvalifikált szakemberek szinte valamennyien részfoglalkozásúként vesznek részt a vállalkozásban, miközben főállásban állami képzőintézmények alkalmazottai. Működésüket jelentősen megkönnyíti, hogy magánvállalkozásukat általában a képzőintézmény infrastruktúrájának igénybevételével (az intézmény hallgatólagos tudomása mellett, vagy kedvező bérleti viszony keretében) működtetik.

(4) Maguk az iskolák is résztvesznek vállalkozóként a képzési piacon. Középfokú szakképző intézmények és felsőoktatási intézmények is kínálnak képzési szolgáltatásokat. Erre elsősorban az állami támogatás csökkentése, működési kiadásaik megteremtése érdekében kényszerülnek, és az alacsony bérszínvonal miatt fontos kereset-kiegészítési lehetőséget is biztosítanak. Míg korábban ezt a tevékenységet egyértelmű kényszernek tekintették, ma a felsőoktatásban az intézményvezetés határozott törekvése, hogy a belső érdekeltségi rendszer megteremtése révén ösztönözze oktatóinak a képzési szolgáltatásokban való részvételét.

(5) Mivel a már említett regionális munkaerőfejlesztő és -képző központok bevételének jelentős része származik a piaci tevékenységből, működésük átnyúlik ebbe a szektorba.

(6) A korábban jelentős szerepet játszó, nagy múltú intézmények (például TIT, METESZ) fokozatosan a képzési piac peremére szorulnak.

A képzési vállalkozások egy része a központi forrásokból finanszírozott munkaerőpiaci képzések szervezésén "nőtt fel", illetve ma is ez jelenti tevékenységük fő bázisát. A vállalkozások másik része információt, készségfejlesztést, speciális egyéb szolgáltatásokat (például tanácsadást) kínálva képesek megteremteni a munkaügyi szervezetrendszertől független saját piacukat.

Megfogalmazott követelések elismerése éppen úgy ott állt, mint a hagyományosan erős dolgozói érdekképviseletek. A szabályozás az állampolgárt ruházta fel jogosítványokkal, arra a feltevésre alapozva, hogy ezek a jogosítványok ösztönzik majd a tanulásra, és kikényszerítik az intézmények részvételét a finanszírozásban, a hatékony képzési formák megtalálásában. Ezekben a rendszerekben egyébként is igen erősen jelen van az állampolgár, a tanulás/képzés alanyának nézőpontja. A képzés az egyéni életpálya részeként értelmeződik, a támogatás, ösztönzés eszközei is ennek alárendelten kerülnek megfogalmazásra (például életkorhoz és munkaerőpiaci státushoz kapcsolódóan). Ugyanakkor a lehetőségek közötti eligazodásban jól kiépített háttérszolgáltatások segítik az egyéneket, a személyre szabott tanácsadás szerves része a képzési rendszernek. Az egész életen át tartó tanulás - annak ellenére, hogy sokszor csupán importált szlogenként, egymással semmifajta viszonyban nem álló programok jelszavaként jelenik meg - elsősorban azért érdemel figyelmet, mert nem a képzést nyújtó intézmények felől közelíti meg a kérdést, hanem a résztvevők, a fejlesztendő képességek és tudások hordozója nézőpontjából. Ebből az optikából a képzésbe való bekapcsolódást gátló tényezők is jól azonosíthatóvá válnak, s a szociális hátrányok kompenzálása kiegyenlítheti a hozzáférés esélykülönbségeit.

A fentiekben már utalás történt arra a viszonylag friss jogszabályra, amely a gazdasági szervezetek szakképzési hozzájárulásának egy kis hányadát az aktív munkaerő képzésére fordíthatóvá teszi. Az a tény azonban, hogy a szabályozás ezt a lehetőséget az Országos Képzési Jegyzékben felsorolt teljes értékű szakmák körére korlátozza, pillanatnyilag nem áll teljesen összhangban a gazdasági szervezetek igényeivel (igen kevés olyan cég van, amely a dolgozóinak szakmai alapképzésével járó munkaidő-kiesést össze tudná egyeztetni a piaci pozíciójának megőrzésére tett erőfeszítésekkel). Ezek a jogszabályok, céljukból és megszületésük eltérő körülményeiből, időpontjából adódóan eltérő szemléletet tükröznek, s legfőképpen az érdekeltek számára nem teszik lehetővé a képzésre való jogosultság módjainak áttekintését.

Az OKJ szakmák közül jó néhányat el lehet sajátítani egyéni felkészüléssel is. Természetesen ehhez a szakmai gyakorlat meglétét igazolni kell, ezen kívül is igen sok képzés lehet, amit egyéni tanulással is elsajátíthatunk.
Előnye :

• önállóan osztható be az idő
• vissza-vissza lehet térni a nehezebb dolgokra

• nincs tanári segítség
• konzultációs lehetőség
• kontroll

Mégis ennek dacára igen népszerű a képzés, különösen olyan országokban, ahol a számítógépes háttér és a szoftver ellátás fejlett.

A felnőttképzés, avagy az „ élethosszig való képzés „ már életformává vált a nyugati országokban, de hazánkban is fontos, hogy a tanulási képesség, az új iránti fogékonyság megmaradjon. Nem beszélve a munkahelyek egyre fokozottabb elvárásairól. A tanulás azonban időigényes, sokszor a családi élet, vagy a szabadidő rovására megy, és ma már a munkahelyek sem biztosítanak erre időt, miközben a naprakézséget elvárják dolgozóiktól. A tanulás élménnyé kell, hogy váljon, nálunk azonban legtöbbször csak az eredmény számít, és kevesebb figyelmet fordítunk a folyamat megszervezésére.

A távoktatás már tért hódított a felsőfokú képzések piacán, hiszen rugalmas időfelhasználást jelent. Középfokú oktatásban is történtek erre kísérletek, azonban a technikai feltételek sok esetben hiányoznak, hiszen nem rendelkezik mindenki megfelelő számítógépes háttérrel, és internetes hozzáféréssel. A tananyagok sem állnak korlátlanul rendelkezésre.

Jó lenne, ha a könyvtárak, teleházak, művelődési házak, iskolák a délutáni, esti órákban szabad kapacitásukat az érdeklődő felnőttek rendelkezésére tudnák bocsátani, vagy városonként legalább egy helyen ezeket az oktatási szoftvereket el lehetne érni, és egyéni ütem szerint haladni. Természetesen a tanári magyarázat is fontos,ehhez azonban a tanár szerepét át értékelték, a tanár „ idegenvezető „ aki a tananyagokban való eligazodást segíti. Ha kell személyes konzultációt is folytat, mivel egy adott órarend szerint elérhető . Ezt a módszer jól alkalmazható a tanulásban élen járó és ezért unatkozó tanulók fejlesztésére, illetve a lemaradók szintre hozására is.

 

A távoktatás tárgyi feltételei:

Mivel a kommunikáció fejlődésének minden új lépcsőfoka (beszéd, írás, könyvnyomtatás, elektronikus sajtó, számítógépes hálózatok, információs szupersztráda) egy időben hatott az oktatási-tanulási folyamat mindegyik elemére, így:

• az információhordozókra;

• az információátadás közegére;

• a tanár szerepére, a tanár-tanuló kommunikációra;

• az oktatás/tanulás módszerére;

• a tanulás környezetére;

• a hallgatókra,

ezért a tudáson alapuló társadalom kialakításának első, megkerülhetetlen szakasza az, hogy az európai polgárok megtanulják a tudáshoz való hozzáférésre szolgáló eszközök biztos használatát, és széles körben elterjedjen a számítógép-ismeret a különböző tanulási kontextusokhoz és célcsoportokhoz igazítva.

Az eEurope kezdeményezés 1999. decemberében indult el azzal a céllal, hogy megteremtse az on-line Európát. A kitűzött cél elérésének előfeltétele, hogy az oktatásban és a képzésben érintett minden szereplő elkötelezetten működjön közre a megvalósításban (az Európai Unió 25 évesnél fiatalabb 117 millió lakosa közül 81 milliónyi jár iskolába, ahol 5 millió tanár tanít, a különböző képzési formákban több millió ember vesz részt). A jövőben a társadalom teljesítménye egyre nagyobb mértékben függ majd attól, hogy polgárai mennyire tudják kiaknázni az új technológiák lehetőségeit, milyen hatékonyan építik be a gazdaságba és építik fel a tudáson alapuló társadalmat. Ebben a folyamatban döntő az oktatás és képzés szerepének növelése.

Az eEurope akcióterv együtt kezel több stratégiai területet, mindegyik szempontjából meghatározza a kihívásokat és válaszlépéseket javasol. Intézkedési területei közül "A digitális korszak európai fiatalsága" és a "Gyorsabb Internet a kutatóknak és a diákoknak" az oktatásról szól, három másik pedig szorosan összefügg a szakmát adó képzéssel és az egész életen át tartó tanulással.

Kiemelt feladat az új technológiák alkalmazása az egész életen át tartó tanulás követelményeinek és a tanítási módszerek fejlesztésének érdekében. Segítségükkel olyan új tanulási környezetet hozható létre, amely kedvez az önállóságnak, a rugalmasságnak, kapcsolatot teremt a kulturális és tudáscentrumok között, és minden polgár számára megkönnyíti a hozzáférést a tudáson alapuló társadalom erőforrásaihoz. Az akcióterv célkitűzéseinek megvalósítási határideje 2002. vége. Az eEurope akcióterv kulcsterületei:

Olcsóbb, gyorsabb, biztonságos Internet:

• olcsóbb és gyorsabb Internet hozzáférés

• gyorsabb Internet a kutatóknak és a diákoknak

• biztonságos hálózatok és intelligens kártyák.

Az emberek képességeinek fejlesztése:

• a digitális korszak európai fiatalsága

• munkavállalás a tudáson alapuló gazdaságban

• részvétel a tudáson alapuló gazdaságban.

Az Internet használatának ösztönzése:

• az elektronikus kereskedelem felgyorsítása

• on-line közigazgatás

• on-line egészségügy

• európai digitális tartalom a globális hálózatokban

• intelligens közlekedési rendszerek.

A gyors Internet a Világrács (Wold Wide Grid, WWG) kialakítását teszi lehetővé: a koncepció lényege az, hogy a földrajzilag egymástól távol eső munkacsoportok közötti együttműködést biztosítja a közös adatállomány és számítástechnikai infrastruktúra valós idejű használatával. Stratégiai prioritás az elektronikus hálózatok jobb kihasználása, a virtuális elitközpontok kialakítása. A gyorsabb internetes gerinchálózat megléte jelentősen javítja majd az egyetemi belső hálózatok lehetőségeit, amelyek lehetővé teszik a közös munkát és az együttműködésen alapuló tanulás és munka új formáinak kialakulását.

Az elektronikus szolgáltatások fejlődésének egyik legfontosabb tényezője a fogyasztó bizalmának megnyerése. Az eEurope kezdeményezés összpontosított intézkedést javasol három területen:

• könnyebben elérhető Internet-biztonsági megoldások,

• az internetes bűnözés elleni harc jobb összehangolása,

• intelligens kártyákat használó elektronikus szolgáltatások biztonságának javítása.

Az Európa Tanács elvárásai alapján:

• minden európai polgárnak rendelkeznie kell az információs társadalomban való élethez és munkához szükséges készségekkel (az iskolaköteles kor végéig minden egyes tanuló tudjon bánni a számítógéppel);

• biztosítani kell, hogy 2001 végére az Unió minden iskolájában elérhető legyen az Internet és rendelkezésre álljanak multimédiás eszközök;

• 2002 végére megtörténik az Internet és a multimédiás eszközök használatának oktatásához szükséges tanárok kiképzése;

• az iskolákat folyamatosan rá kell kapcsolni a 2001 végéig létrehozandó nagysebességű európai hálózatra;

• az európai oktatási és képzési rendszernek meg kell felelnie a tudáson alapuló társadalom követelményeinek.

Fontos annak biztosítása, hogy a kifejlesztett technológiai megoldások, számítógépes programok és tartalmak ne elszigetelve, az egyes országokban külön-külön kerüljenek kifejlesztésre: a tagállamoknak tanulniuk kell egymás tapasztalatából és építeniük kell egymás eredményeire.

Az európai társadalmi modellen belül prioritást kell kapnia az élethosszig tartó tanulásnak: európai keretben kell meghatározni az ennek során elsajátítandó új alapkészségeket, létre kell hozni a számítógépes alapkészségeket igazoló európai diplomát. A számítógépes műveltség szerves része lesz a munkaerő alkalmazkodóképességének és minden polgár elhelyezkedési lehetőségének. Ebben az összefüggésben a cégek munkahelyi képzési formái kulcsfontosságúak lesznek az élethosszig tartó tanulásban.

Az információs társadalom célkitűzései fontos hangsúly kapnak a foglalkoztatási irányelvekben. Kezelni kell azoknak a problémáját, akiket az információs társadalomból és a munkavállalók köréből való kirekesztés veszélye fenyeget. Nyilvános helyeken (könyvtárakban, munkavállalási tanácsadó irodákban, iskolákban) Internet terminálokat kell felállítani, továbbá munkahelyi tanfolyamokat kell tartani, hogy mindenki hozzáférhessen a hálózathoz, és hogy növekedjék a foglalkoztathatóság.

Ahogy a közszolgáltatások és a közszférában keletkezett információk egyre inkább elérhetőek on-line formában, a kormányszervek honlapjaihoz az állampolgárok részére való hozzáférés biztosítása éppolyan fontos lesz, mint a középületekbe való belepés lehetősége. Ha az eEurope "Mindenki információs társadalma" célkitűzését el akarjuk érni, kiemelt politikai prioritásként intézkedéseket kell hozni az információ kirekesztés ellen. A tagállamokban és az európai intézményekben a közszféra honlapjait és azok tartalmát úgy kell megtervezni, hogy a fogyatékos állampolgárok is hozzáférhessenek az információkhoz, és teljes mértékben élvezhessék az elektronikus közigazgatás előnyeit.

A digitális technológiák lehetőséget kínálnak a közszférában levő információvagyon könnyebb elérésére és újrafelhasználására. Az elektronikus hozzáférés azt is jelenti, hogy felgyorsul az átmenet az információs társadalomba. A közszféra hatékonyságának javítása olyan kihívás, amely megköveteli az intézmények belső szervezetének és az intézmények közötti elektronikus információcserének újragondolását.

Az on-line egészségügyi fejlesztés elsődleges célja az, hogy az egészségügyi képzés, a betegségek megelőzése és az egészségügyi ellátás területén megteremtse a felhasználóbarát, kipróbált és más rendszerekkel együttműködni képes infrastruktúrát.

Európában erős alapokra épül a digitális tartalomipar: a hosszú múltra visszatekintő könyvkiadásra, az óriási kulturális örökségre és a jelentős, egyre növekvő multimédia szektorra. A fő kihívás a tartalom létrehozásához szükséges új technológiák átvétele, az anyagok digitalizálása, a hozzáférhetőség biztosítása hosszú időre, valamint az új szolgáltatások kifejlesztése. Fontos célkitűzés az európai tartalomipar erősítése és az oktatási közösségekkel való együttműködésének nagyobb mértékű támogatása.

Külön figyelmet kell fordítani a közszférában keletkezett információk kereskedelmi hasznosításának, az oktatási célú és többnyelvű tartalomfejlesztésnek, a multimédiás termékek fejlesztésének, terjesztésének és széleskörű megismertetésének, továbbá kulturális események Interneten történő élő közvetítésének támogatására.

A véges közlekedési infrastrukturális adottságok mellett a legfőbb kihívást Európa számára az jelenti, hogyan feleljen meg az egyre növekedő mobilitási igénynek. A közlekedési hálózatnak három kihívással kell szembenéznie: túlterheltség, biztonság és az új szolgáltatások hiánya.

Az Európa Tanács prioritásként kezeli az új technológiák sikeres beépítését az oktatási és képzési rendszerekbe. Ezzel a kihívással néz szembe az eLearning akkor, amikor azt javasolja, hogy a Közösség vonatkozó programjait és eszközeit összpontosítsák egy olyan stratégiai intézkedéssorozatra, amely a kérdést európai dimenzióba helyezi és a helyi regionális és nemzeti kezdeményezésekhez hozzáadott értéket képvisel. Az európai polgárok a világon a legiskolázottabbak között vannak, az európai oktatási rendszerek a világ legjobbjai sorába tartoznak, Európa mégis súlyos hiányosságokkal küzd és lemaradt az új információs és kommunikációs technológiák (ICT) használatában, az alábbi okok miatt:

• hardver- és szoftverhiány (az általános iskolákban az egy számítógépre jutó tanulók száma 400 és 25 között változik);

• az aggasztó szakemberhiány, különösen az ICT-ben otthonosan mozgó tanárokból és oktatókból (öt éven belül minden ötödik munkahely ezektől a technológiáktól függ);

• Európa túl kevés oktatási multimédiás szoftvert, terméket és szolgáltatást kínál a képzés és az oktatás céljaira;

• komoly kihívást jelent az európai társadalom igényeinek megfelelő szoftverek, tartalmak és szolgáltatások megfelelő kínálatának kialakítása.

• a távközlés magas költsége Európában akadályozza az intenzív Internet-használatot és a számítógépes ismeretek elterjedését.

Az eLearning kezdeményezés alapját a következő irányokban tett intézkedések jelentik.

Gépek és berendezések :

Az erőfeszítéseket a multimédiás számítógépek számának növelésére kell összpontosítani a különböző tanulási, képzési és tudásfórumok összekapcsolása és digitális hálózatokhoz való hozzáférésének javítása érdekében. Magas színvonalra van szükség mind a külső hálózatokhoz való hozzáférés, mind pedig a helyi intranet hálózatok szempontjából. Az Európai Unióban 2004-re egy multimédiás számítógépre 5-15 felhasználó juthat.

Szükség van olyan tanulási környezetek kialakítására, amelyek megfelelnek az egész életen át tartó tanulás minden szintje sajátos igényeinek.

A hardverre fordított kiadások kalkulálásához hasonlóan gondoskodni kell szoftverekre, multimédiás termékekre és szolgáltatásokra fordított költségek kalkulálására is.

Képzés szintjei:

Mivel a technológia hatással van a szervezetekre és a módszerekre, az oktatási és képzési programok szerkezetére és tartalmára, és új tanulási környezetet alakít ki, ezért az új technológiák használatát a tanulási módszerek összefüggésében kell szemlélni. Az új technológiák lehetővé teszik, hogy új viszonyok alakuljanak ki diák és tanár között.

A képzés irányításában is az új technológiákhoz szükséges készségek fejlesztésére kell összpontosítani. Minden tanár és oktató alapképzésének és szakmai továbbképzésének szerves része kell, hogy legyen.

Ha az információtechnológiákat sikeresen akarjuk beépíteni az oktatásba és a képzésbe, akkor rendelkezésre kell állnia a szükséges jó minőségű szolgáltatásoknak és tartalmaknak.

A tanárok és tanulók irányításához az új tanulási környezetben meg kell teremteni a minőségi kritériumok, a tudományos és szakmai értékelések hivatalos elismerésének rendszerét.

2002 végére jelentősen meg kell erősíteni a szakmai tanácsadó szolgáltatásokat annak érdekében, hogy az új technológiák révén mindenki hozzáférhessen az alapképzésre és a szakmai továbbképzésekre, illetve felnőttoktatásra vonatkozó információkhoz, továbbá a munkaerőpiacon szükséges készségekről és végzettségről szóló információkhoz, és ennek megfelelően tudja alakítani saját képzési és munkavállalási terveit.

A tanítási és képzési központokat sokoldalú, mindenki számára hozzáférhető tudásszerző központokká kell átalakítani, biztosítani kell a szükséges berendezéseket és a tanárok felkészítését.

A virtuális fórumok és kampuszok egyre több tanár, tanuló és témavezető hálózatba kapcsolását teszik lehetővé. Az eLearning ösztönözni fogja a virtuális terek és kampuszok összekapcsolását, az egyetemek, iskolák, képzési központok, valamint a kulturális centrumok hálózatának kialakítását.

Az eLearning kezdeményezés kiemelt figyelmet fordít az alábbiakra:

• a kommunikációra és médiaoktatásra;

• a virtuális mobilitás fejlesztésére, a fizikai mobilitás kiegészítésére és kiterjesztésére

• az EUN (European Schoolnet) hálózat kialakítására;

• többnyelvű virtuális európai campus létrehozására;

• oktatóképző hálózat létrehozására;

• eLearning internetes webhely létrehozására

az információs társadalom a tudás folyamatos gyarapításának társadalma A tudás a jólét legfontosabb forrása: előállítása a gazdaság legfőbb célja. Az információs társadalomban a tudás jellege megváltozik: multimédiálissá, transzdiszciplinárissá és gyakorlatiassá lesz. Az információs és kommunikációs technológia eszközei rohamosan terjednek mindennapi életünkben: lehetővé teszik, de meg is követelik a tanítási, tanulási környezet átalakítását, a korszerű ICT eszközök ismeretét, használatát.

Uralkodóvá válik az egész életen át tartó tanulás, a hagyományos oktatást felváltja a tanulásmenedzselés, a hagyományos oktatási intézményeket pedig a nyitott tanulás és a művelődés virtuális környezetei. Kialakul a tananyag szolgáltatók nemzetközi iparága és az erre épülő virtuális oktatási hálózat, mely egybeolvad a globális informatikai szolgáltatással. Az ICT támogatta oktatás új paradigmája a hatékonyság: kit, mennyi idő alatt, mennyiért juttatott adott ismerethez, mely azonnal értékesíthető a munkaerőpiacon.

A jelenlegi képzések kínálata különösen vidéki relációban igen szegényes.

• Iskolarendszerű képzéseknél : kötött a tanév eleje, vége a vizsgaidőszak is. A képző helyek, egyetemek, főiskolák, középiskolák már igen komoly harcot folytatnak a tanulókért, hiszen a demográfiai hullám csökkenő tendenciát mutat.
• Az iskolák „felnőttek a feladathoz” hirdetéseiket színvonalas kiadványokon, interneten honlapjukon, napi lapokban, alkalmi kiadványokban személyes tájékoztatókon adják közre.

Vitathatatlan előnyük, hogy mivel a képzés 23 éves korig, nappali tagozaton és a2. szakképesítés megszerzéséig ingyenes – a célzott korosztálynál előnyben vannak

• Iskolarendszeren kívüli képzésnél:

Sokkal nagyobb a „merítési lehetőség „ ezért a piac is szélesebb körű kutatást és marketing tevékenységet igényel.

Ezért meg kell keresni a potencionális megrendelőket, számukra tájékoztatókat, bemutatókat kell rendezni.

A jelenlegi kínálat igen bőséges, több mamut cég / BME Távoktatási Intézet, EDE Hungary,Nyitszak, vagy újabban Apertus Közalapítvány stb / kínál képzéseket, így erre a piacra elég nehéz betörni, mégsem reménytelen, hiszen pályázati lehetőséggel, illetve referencia munkákkal könnyebb új ügyfeleket szerezni.

A tájékoztatás hatékonysága jobb is lehetne, hiszen az említett cégek is csak a hagyományos reklámhordozók segítségével propagálják magukat .

A gazdaságosság kérdése külön kategória, hiszen a reklám, a szóróanyag sok pénzbe kerül, a költség rovatot növeli, és a megtérülés pedig bizonytalan.

Az a reklám tekinthető gazdaságosnak, amelyik leginkább eléri a célzott réteget. Mindenesetre költségek nélkül nem lehet tervezni, és a majdani megtérülés mindig bizonytalan Ezért kezdetben inkábba személyes kontaktusra, ismerettségi körre, és az egyszerűbb reklámhordozókra kell áldozni.

A marketing fogalomkörébe tartozó tevékenységek jóval megelőzték a marketing-elmélet kialakítását. Mára a marketing az információtechnológia bázisán szervezett, annak eszközrendszerét igénybevevő gazdálkodási filozófia, szemléletmód, fejlesztési, irányítási, vezetési, elosztási és piacbefolyásoló tevékenységek integrációjává vált. A marketing tevékenység domináns irányultságát és informatikai eszközrendszerét a bekövetkezett változások főbb jellemzői, így a termelés, a szolgáltatás, a fogyasztás, a felhasználás jegyeinek módosulása; a vevőorientáció, a vevőközpontúság, az életmód változása, a környezetorientáció, a globalizáció hatásai határozzák meg.

A marketing és az információs kultúra kapcsolata

Az információs kultúra egy adott ország gazdasági fejlettségének is kifejezője. Ez indikátorokkal érzékeltethető. A marketing hatáskifejtésében meghatározó a befoglaló környezet, ezen belül az információs kultúra jelenléte és fejlődése. Az információs kultúra adott szintje eszközrendszer a marketing számára, ugyanakkor termékei, szolgáltatásai értékesítési lehetőségeként is megjelennek.

A marketing-kommunikáció kihívásai

A marketing információs rendszer szokásos tagolása a külső és belső források mentén történik. Mindkét terület jelentős változáson ment át. Egyes profilokban kiemelt szerepet kap a marketingkutatás. Gyorsan fejlődő intézményrendszer az információszolgáltatás. A döntésekben az információhasznosítás versenytényezővé vált. Az online rendszerek térhódítása. Az elektronikus kommunikáció illesztési gondjai.

Informatika a marketing menedzsmentben

Az informatika jelenléte meghatározó a hatékony marketing komplex tevékenységi rendszerében. A továbbiakban három terület kerül kiemelésre: az üzleti kommunikáció, az elektronikus kereskedelem és a marketing kommunikáció egyes témakörei. Utóbbiból néhány: az Internet, mint új marketingkommunikációs felület, internetes szolgáltatások és hatásaik, az Internet egyes PR alkalmazásai, a web-reklám, az online marketing eszközrendszere, direkt-marketing, telemarketing, call-center.

• célkitűzés / MIT oktassunk ? KINEK ? /

• helyzetelemzés / Hol tartunk most, erősségek, gyenge pontok /

• stratégiai program kidolgozása /HOGYAN oktassunk /

• források felkutatása /MIBŐL /

• közönségkapcsolatok kiépítése /szülők, tanulók, vállalkozók, lakosság /

• piaci szereplők: iskola, tanfolyamszervező, megrendelők

• szolgáltató: iskola, tanfolyam szervező

• termék, szolgáltatás: maga a képzés

• fogyasztó: hallgató, tanuló

• finanszírozó. Társadalom, cég

• promóció kapcsolat a szülőkkel, megrendelőkkel

• reklám . az oktatás hirdetése

• piac: egyéb képzők, iskolák, tanfolyamot szervezők, TIT stb

• megrendelő: cég, munkaügyi központ, magánszemély

A marketing meghatározásakor az első és legfontosabb leszögezni, hogy a marketing nem azonos az eladással. Az eladás, mint technika alapfilozófiája az, hogy nekem van valamim, és azt akarom, hogy azt valaki megvásárolja.

A marketing teljesen más alapállásból indul. Alapja a szükséglet, alapelve, hogy a szervezet megtalálja azokat a személyeket, csoportokat, szervezeteket, amelyeknek van egy olyan szükséglete, amelyet az adott szervezet tevékenysége, szolgáltatása ki tud elégíteni.

A marketing is mindig irányított tevékenység, a célcsoportok, piacok meghatározásán és az igények, szükségletek feltérképezésén alapul. Ahhoz, hogy tudjuk, képesek vagyunk-e ezeket a szükségleteket kielégíteni, természetesen az általunk nyújtható szolgáltatás pontos ismerete is szükséges.

Kotler szerint a marketing "a szervezeti célok elérése érdekében egy gondosan megfogalmazott program (terv) elemzése, tervezése, végrehajtása és ellenőrzése, adott célpiacokon önkéntes csereügyletek véghezvitelének tervével".

Miért van szüksége a képzőszervezeteknek marketingre? A képzőszervezetek egyre inkább rászorulnak arra, hogy versenyezzenek egymással, és ez a verseny csak növekedni fog, ahogy az állam és az önkormányzatok egyre több feladatot adnak át képzőszervezeteknek. A állami feladatok véges mennyiségűek, és véges mennyiségű pénz áll rendelkezésre hozzájuk. Ennek megfelelően egyre inkább egyfajta piacon kell megélnie a képzőszervezetek jelentős részének.

Milyen előnyei vannak annak, ha egy képzőszervezet marketing-orientált, és nem szervezetorientált? Az ilyen szervezet a fogyasztó felé fordulva dolgozik, általában aktív fogyasztói közreműködéssel. Ez nagyobb hatékonyságot és jobb erőforrás kihasználást eredményez.

A marketingmunka tervezése, végrehajtása és ellenőrzése a marketingterv alapján történik.

A marketingterv elkészítésének első lépése a belső és a külső helyzet elemzése. Az elemzés alapja mindig kutatás szekunder és primer források alapján. Szükséges ilyenkor a szervezet mikro- (közvetlen környezet) és makrokörnyezetének (szélesebb hatású, társadalmi, gazdasági, stb. erők) elemzése.

Ezután szükséges a szervezet küldetésének (mission) meghatározása, a célok kijelölése.

A helyzet elemzését és a küldetés megfogalmazását a potenciális piacok gondos behatárolása, és ezek közül a célpiacok kiválasztása követi. A szervezetnek ezután meg kell fogalmaznia azt a stratégiát, amit az egyes célpiacok meghódítása érdekében alkalmazni fog. Fontos, hogy mindig a versenyelőny megszerzésére kell törekednünk az adott célpiacokon.

Mindezek meghatározása után el kell készíteni a stratégiai marketingterv megvalósításának ütemtervét, költségvetését, össze kell foglalni az azokkal kapcsolatos szervezési feladatokat.

Ezen lépések után már csak a megvalósítás marad hátra, amelynek folyamán folyamatosan értékelni kell, és folyamatos visszacsatolással tervünket állandóan ellenőrizni, szükség estén módosítani.

A marketingterv megvalósításának eszközrendszere a marketing-mix, amely a szervezetek esetében 7P, azaz hét angol szó:

Product - termék, vagy Program - aminek a fogyasztó számára használati értéke van,

Price - ár,

Place - hely, az a csatorna, amelyen át fogyasztóinkhoz el akarunk jutni,

Promotion - azok a marketingkommunikációs eszközök, amelyeket munkánk során felhasználunk

People - az emberek, akikkel együtt dolgozunk, akik találkoznak a fogyasztóval

Physical evidence - szolgáltatásunk azon része (ha van ilyen), ami fizikai természetű

Process - az a folyamat, amelyben a fogyasztó is esetleg részt vesz, és amelynek során hozzájut a szolgáltatáshoz

A marketingterv végrehajtása után az egész folyamatot, annak eredményességét, a felmerült problémákat elemezni kell, és a következő terv készítésénél a tapasztalatokat figyelembe kell venni.

Ahhoz, hogy reális és végrehajtható marketingtervet dolgozzunk ki, pontosan ismernünk kell szervezetünk pillanatnyi helyzetét.

Erre a célra a SWOT-analízis/GYELV-elemzés módszerét használják általában.

Erősségek: Mik a szervezet erősségei? Mi az amiben különösen jó? Mi az, amit jobban csinál, mint mások?

Gyengeségek: Mik a szervezet gyengeségei? Mi az amiben nem eléggé jó? Hogyan lehetne ezeken a területeken előbbre lépni?

Lehetőségek: Milyen belső, esetleg kiaknázatlan lehetőségek állnak rendelkezésre most, vagy a jövőben?

Veszélyek: milyen belső veszélyek fenyegetik a szervezetet most, vagy a jövőben? Kik a versenytársak, és ők milyen veszélyt jelentenek?

• Termékmenedzser-oktatási ügynök- oktatási tanácsadó:

A legelső meghatározás inkább egy konkrét termékkel foglalkozó egyénre illik, a másodikban az ügynök szónak sajnos van egy pejoratív eleme, így a harmadik kifejezés a legtalálóbb. Mivel foglalkozzon az oktatási tanácsadó ?

• Készítse el a piackutatás tervét, célját, határozza meg a célrégiót, módszereket
• Elemezze az adatokat, a SWOT analizis alapján készítse el a képző szervezet programját
• A jelentkezések értékelése és a feltételek ellenőrzése

Az értékeléshez az előbbi megszerkesztett kérdőívek jól használhatók, csoportokat képezhetünk

• előképzettség / bár a vegyes csoport jobb, hiszen a hallgatók egymástól is tanulnak /
• lakhely
• munkahely
• életkor
• érdeklődési terület alapján.

A feltételek ellenőrzésekor – állami képzés estén – kérjük a diplomák, bizonyítványok közjegyző által hitelesített másolatát, egyéb esetben az eredeti lemásolása után visszaadhatjuk

Amennyiben kétség merül fel a hitelességet illetően, a kibocsátó intézménytől is kérhetünk megerősítést

• képezzen csoportokat- csoportképzés elvei, létszámhatárok megállapításának módszerei

A csoport képzésnél optimális esetben személyes szimpátiára is alapozhatunk, például egy közös feladatnál, ami játékos jellegű is lehet megfigyeljük kik szeretnek együtt dolgozni. Azonban mi is kialakíthatunk csoportokat, a létszámhatár max 8 fő legyen, ennyi ember még képes együtt dolgozni, persze feladattól függően 3-5 fő is alkothat csoportot.

Célszerű a „ vegyes „ csoportok kialakítása, mert a csoporttagok egymástól is sokat tanulnak, de fontos az is hogy :

• toleranciát
• kommunikációs képességet
• kompromisszum képességet
• vitakultúrát is fejleszt a csoportmunka

tartson kapcsolatot a felvett hallgatókkal, oktatókkal

• e-mailon
• írott formában / levél, fax /
• telefonon
• személyesen történhet.

Lényeg, hogy működjön az információs csatorna, hiszen felnőtt embereknél elvárható egymás idejének tiszteletben tartása.

Bármelyik marketing politikát választjuk is, igen fontos, hogy a képzést korrekt formában, az ígéretek betartásával bonyolítsuk le, hiszen a legjobb reklám a sikeres tanfolyam.

4.5 Távlatok, fejlesztési elképzelések:

A felnőttképzésre minden képen egyre nagyobb szüksége lesz a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is. A speciális igényekre célszerűen kiképzett szakemberek szükségesek, de az emberi fejlődés velejárója az is, hogy az „ élethosszig való tanulás „ egyre inkább belső igénnyé válik.

Ezért különösen nehéz dolga van már ma is , de a jövőben méginkább a képző szervezeteknek:

• Meg kell ismerniük az igényeket
• Rugalmasan alkalmazkodni ezekhez _ ez lesz a vitathatatlan előny az iskolákkal és az állami oktatással szemben
• Új módszereket , technikákat kell alkalmazni
• Új szemléletű a felnőttképzésre alkalmas pedagógusokat , segítőket találni, akik nem csak oktatnak, de segítenek eligazodni az ismeretek tömegében
• Megfelelő technikai háttérrel kell rendelkezni / informatikai eszköztár
• Marketing szemlélettel kell a piac felé fordulni
• Közönség kapcsolatokat kell ápolni
• Önértékelő és minőségbiztosítási rendszerrel kell rendelkezni /tanúsítványok, referenciák /
• Konkurencia harcra felkészülni, és mindig valami plusszt nyújtani

Természetesen ez a képző szervezetekben csak a megfelelő hivatástudatú és szakmai inteligenciával rendelkező munkatársakkal lehetséges.

Milyen képzéseknek mindig lesz „piaca” ?

• Idegen nyelvi / kommunikációs, szakmai nyelvi kurzusok /
• ICT képzések
• Informatikai képzések
• Szakmai tanfolyamok / új technológiák /
• Menedzser kurzusok
• Szabadidős /hobby / tevékenységek
• Önmegvalósító, relaxációs kurzusok

Természetesen ezen képzések köre csak bővülni fog a jövőben , amely mindig biztos piacot jelent majd azon képző szervezetek számára ,akik megfelelő marketing stratégiával rendelkeznek.

By: Agnes Bocsok

for adults education organisators / it was a course for 29 people, who would like to become adult education organisators as a qualification/

1. the reasons, why is these theme so important :

challanges of labour market, „life long learning „ claim of adults

2. analysis of nowadays situations:

forms of adults education / formal in the schools, changes innational curriculum informal courses, educational companies, levels, evaluation/

3. Human resources development : as a new challenges

4. good practice from abroad:

• distance learning
• open learning classroom system
• individual learning via Internet
• e-learning

5. national opportunities – personal and material conditions

6. marketing strategies : „education as a market „

7. development strategies and opportunities